Zsinatok
A zsinatok az Egyház tanításaival, szervezetével foglalkozó döntésekket hozó testület. Példa a 0. zsinatnak nevezett egyházi gyűlés (Ap. csel. 15. rész) - itt négy döntést hoztak: bálványoktól való tartózkodás, paráznaság tiltása, szakszerűtlenül feldolgozott hús ("fúlvaholt állat"), vér fogyasztása. A kérdés nagyjából abból adódott, hogy mi legyen érvényes a zsidók vallásából a megújult Egyházra, aminek tagjai jórészt a pogányok közül kerülnek ki. Némely zsidók olyan külsőségekhez ragaszkodtak, amiket felesleges lett volna az "új" hívekre erőszakolni. Ők örömmel vették a végzést.
Az 1545-ös Erdődi zsinat magyar nyelvterületen a reformáció első zsinata - itt megfogalmazzák a tanítás alapjai, a hit általi igazság, az egyedüli közbenjáró Jézus, és más igazságok fogalmazódnak meg, a hit nemcsak ismeret jellege és a keresztyén szabadság is szerepel, az Egyház feje Jézus, érdekesség, hogy a jó cselekedetek fontossága is helyet kap.
Az 1623-as komjáti zsinat kánonai
Röviddel megalakulása után (1617) a Felső-Dunamelléki, vagy Somorjainak, Mátyusföldinek is nevezett református egyházkerület szükségesnek tartotta, hogy hitvallási, szervezeti és egyéb kérdésekben megalkossa saját rendjét. Hivatkoznak Kálvin Institutiojára, annak IV. könyvének X. része 27. fejezetére.
„… minden emberi társaságban lenni
kell a szervezet valamilyen formájának, amely képes a közös békességet ápolni
és az egyetértést fenntartani… látjuk továbbá, hogy a dolgok intézésében mindig
bizonyos eljárási mód érvényesül, s ezt tiszteletben kell tartani a közerkölcs,
sőt, az emberiesség érdekében is… (ezt) az egyházakban meg kiváltképp meg kell
tartani…” – ezek akkor vannak a legkedvezőbb helyzetben, ha jól megfogalmazott
alkotmány szerint működnek.
Helyesen megállapítva a szabályozás
szükségességét, ennek utána az első rész első kánonja az „igaz hitnek erős
megtartásáról” szól: „hisszük és valljuk, hogy az az igaz Isten, akit hajdan a
szent próféták és apostolok megismertek, hirdettek, és vallásosan imádtak,
akinek nevébe mi keresztyének mindnyájan megkereszteltettünk, ti. Atya, Fiú és
Szentlélek, aki örök istensége természetére, felségére, dicsőségére, munkáira
és tiszteletére nézve ugyan egy, de személyére nézve három, s azoknak
tulajdonságaira nézve valóban megkülönböztetett”, amint azt a közönséges
keresztyén (helytelenül apostolinak nevezett) hitvallás és szent Atanáz
előadják. Ezután következik az atanázi hitvallás (érdemes elolvasni, azt
könnyen megtalálhatjuk akár a Heidelbergi Káté és a Második Helvét Hitvallás
együttes kiadásának függelékében); aki ettől különböző Istent hirdet, „azt Pál
apostol által elátkozottnak tartjuk”. Ennek utána az első kánon idézi a niceai
hitvallást. A második kánon az egyházi rendről, a harmadik arról szól, „milyen
férfiút kell püspökké választani”, a negyedik, hogy miként - ma is iránymutató
rendelkezések. Érdemes megjegyezni, hogy a felsődunamelléki református püspök
ekkor Samarjai Máté János, aki eleget tesz ezeknek a szabályoknak. A többi
huszonegy kánon is az elöljáró választásáról, a nép jogáról, esküről,
hatáskörről, fegyelmi kérdésekről… szól. Érdekességként a huszonnegyedik kánon
hivatkozik az orange-i első zsinat egyik kánonjára: „Vád alá esik az a püspök,
aki valakinek az egyházból való kirekesztetése felől értesíttetvén, azt
befogadni merészli, mielőtt kibékíttetett volna azzal, aki kirekesztette”…
A második rész az esperesekről szól – A harmadik rész a presbiterekről,
akiket azonosít a lelkipásztorokkal. Tanulságos olvasni a kánonokat, akár
összehasonlítani az akkori és mai állapotokat. Egyik szótárunk a
presbitériumokról megírja, hogy az egyházvezetésben Magyarországon előbb a
nemesek kerültek túlsúlyba, majd a világiak követeltek egyre több beleszólást.
Komjáti református templom