• A következő rovatban teret adunk cikkeknek, tanításoknak. Szeretnénk nem "tudományos keresztyéneknek" is teret adni az íráshoz. Nézzünk egy ilyet.

Kálvin János idézet: "Soha nincs olyan nyomorult idő, hogy az ember becsületes ne lehetne"... Hogy tesszük ezt össze a Heidelbergi Káté 60. kérdésére ("Mimódon igazulsz meg Isten előtt?") adott felelettel: "... bár lelkiismeretem vádol, hogy Istennek minden parancsolata ellen súlyosan vétkeztem..." - vagyis öltem, loptam, hazudtam...? Ezután mit jelenthet becsületesnek lenni - nézzük a 60. választ tovább: Jézus Krisztus "tökéletes elégtételét" nekem ajándékozza Isten. Minden bűnöd megbocsátotta, és miután ezt a bűnbocsánatot megkaptad, Jézusban való hited tulajdoníttatik igazságodul (a Káté mellett: Róma 4,3) - szabad lelkiismerettel szolgálhatod Istent. Bármilyen körülmények között a megtartó Jézusban való hited lesz a tisztességed záloga is - az nem a te teljesítményed. Ha felebarátod ellen vétkeztél, azzal Jézus ellen vétkeztél - nem lehet, hogy ne menjek vissza hozzá (saját gondolat, de Máté 5,23-24. is); ilyenformán a tisztesség lehet megszomorodás eredménye is - lásd Káté 89. felelet: bűneink fájnak - a megszomorodás is zálog...

Vagy nézzük a dolgot tovább a hitvallás szerint - az igaz hit meghozza a gyümölcsét (Heidelbergi Káté, 64. válasz: "lehetetlen, hogy azok, akik igaz hit által Krisztusba oltattak, a háládatosság gyümölcseit ne teremjék"...) A  becsületesség is tekinthető gyümölcsnek. Egy testvér mesélte, hogy megtérése után elment a volt munkahelyére, és visszavitte a lopott céges tárgyakat (az egyszerűség kedvéért gondoljunk akár egy szálloda ágyneműire) - mindamellett, hogy őt Isten indította erre, ez bizonyság is volt azok felé, akik a céget üzemeltetik. Persze, meglepő, ha így teszünk, de épp ez a lényeg.

(Ennek a gondolatmenetnek a gyarlóságát ne vegyük zokon, az írók nem képzett teológusok, ez így van jól - várunk írásokat!..