2022. július-augusztus
Mécses
2022. július - augusztus
Kegyelmet mindenkinek.
Némi viszontagsággal sikerült összeszedni néhány gondolatot – mindig kérdés, hogy legyünk építők, akkor is, ha a körülmények nem feltétlen túl vidámak: a keresztyén ember prófétai tisztét betöltve, hogy tudja mondani a jó hírt. Az ószövetségi idő prófétái leírták a valóságot, ami időnként szomorú volt, mindamellett szóltak Jézus Krisztusról. Mi sem mehetünk el a valóság mellett, de hirdetnünk kell a szabadítást is. Nem lehet nem szólni a döghalálról (vírusok), a háborúról, ami a szomszédban zajlik, de hatással van ránk, és az aszályról, drágaságról, amiket nehéz nem ítéletként értelmezni, és az ítélet okáról, a társadalom állapotáról. Nem lehet külső tényezőkre fogni a saját állapotunkat, viszont a megoldást hirdetni kell: a megtérést. A Jézus név szabadítót jelent. Adja Isten, hogy kereszténynek mondott országunk térjen meg, és bocsássa meg a nevével való visszaélést (a keresztyén szó krisztusit jelent).
Szolgálat
Alkalmaink megtartatnak; Eszter könyvét és a Teremtés könyvét tárgyaltuk, elkezdtük a Korinthusiakhoz írt 1. levelet; legutóbb a 4. részből Pál intelme kapcsán (a magukat jó hívőnek gondolóknak) tárgyaltuk, hogy elég messze vagyunk a tökéletességtől. Valóban, ebben a tudatban érdemes a szolgálatot is végezni.
Kegyelem, ha megadatik másik egyházakba eljutni, tartani a kapcsolatokat testvérekkel; elmenni kirándulni, Ipolyra, tóra fürödni, vendégeket fogadni, Isten angyalait. Legutóbb a felvidéki rokonságtól érkező Buda környéki testvérünk jött a családjával. Mindezekért Istené a dicsőség.
Hálásak vagyunk azoknak is, akik a szeretetvendégséget biztosítják időnként.
A Bánki tó, háttérben az evangélikus templom
Elmélkedő
A való világban észlelt jelenségek kapcsán következik néhány gondolat: az első helyen tervezett lélekemelő elé betolakodott az észlelet. Persze, nem a tapasztalati valóság kell meghatározzon, mégis észre kell venni dolgokat. Egy testvérrel beszélgettünk a társadalom képének alakulásáról, és jött, hogy írni kell. Az anómiába, erkölcsi, jogi, társadalmi romlottságba könnyen belesüppedünk, anélkül, hogy azt észrevennénk, megszűnik ellenállásunk, elfogadjuk, természetesnek vesszük azt, ami van. Esetleg szidjuk, bíráljuk a jelenségeket, anélkül, hogy szólnánk, tennénk.
A társadalom értelmének szintje sem túl emelkedett mostanában; meghatározó értékrend, szabályozó, „mennyei látás” híján a nép elvadul (Példabeszédek 29,18). Ha a nép megtartja a törvényt, igen boldog: nem a szabálytalanság, hanem a törvényesség vezet a szabadságra, ez igaz a jogosság és az erkölcs mellett a gondolkodásra, értelemre is. Hiánycikk a szép szó, ami tiszta forrásból jön…
Zichy Mihály képalkotása Az ember tragédiája című emberiségkölteményhez (Római szín). Catulus mondja: „Úgy kell nekik, miért nem ültek otthon, Élvezve és feledve a világot, Miért vitatták mások dolgait.” A képen Péter apostol, a megkeresztelt és meghalt Hippia, Ádám, Éva. Vitassuk mások dolgait!
Másik kérdés: tanárokkal beszélgetve, mondták, meglehetősen esett a közoktatás színvonala; át kell engedni mindenkit a vizsgán, az iskola nem a kiműveltség közvetítője, hanem elhelyező – egyikük húsz év után hagyta ott a munkát, másikuk már szakmunkásként dolgozik, a harmadik segédként egy cégnél. Istent vissza kell hívni az iskolákba – szerencsére már itt is csak Ő tud segíteni. Ne a panasz legyen a végszó: tegyünk érte, hogy jó legyen, keressük a lehetőséget foglalkozni gyerekekkel…
Lehetne folytatni a társadalombírálatot a rádióban hallott büszke tudósításokkal a sokmilliárdos beruházásokról, ahol majd több ezren fognak dolgozni rabszolgamunkát (Falanszter-szín a Tragédiában); látom, ahogy a távolkeletiek által üzemeltetett gyárba és onnan kullognak az emberek haza, éjszakás műszakba, -ból, lesújtottan. A kettes útról egy lelketlen lemezépítményt látok – a „gazdaság teljesítménye” számít, az ember nem? Mi az ellenpontja a lelketlen, fogyasztókat termelő és fogyasztó berendezkedésnek: nem lehet eléggé túlhangsúlyozni a valós közösséget – Istennel! Egy keresztyének által üzemeltetett cégnél látom, hogy visszaengedik Istent és elkezd működni: mi az akadálya, hogy rendszerszinten behívjuk Őt a gazdasági életbe?
Képalkotás Az ember tragédiájához (Falanszter-szín)
Jóldolgozó vezetőink miközben emelik a saját fizetésüket, vehetnék komolyan az Igével való élő közösséget. Sorolhatnánk még a visszás dolgokat: nagyurak, tévébemondóra lecserélt feleséggel, újra kegyet nyert nagyúr, akik boldog gazdából ismét miniszter lett. Egyházi egyetem világi vezetője, női elnök úr…
Mégsem szabad beleragadni a tapasztalati valóságba, és ez legyen a mondanivaló: a Fővalóság Jézus Krisztus. Mi Őt kell kérjük: adj mennyei látást, Jézus Krisztus, hogy ne vaduljon tovább a nép! Add, hogy mi és vezetőink is törvényesen járjunk, a szegényt embernek tartsuk, az iskolákban valóságos oktatás folyjék, ne rabszolgatartó „társadalom”, hanem boldog nép élhessen a földön!
Szavaló
Ez a részleg kívánkozott első helyre: aztán a lélekemelődés elé valamiért betolakodtak a földi dolgok. Bocsánat ezért - mert igaz, hogy a tárgyi értelmű „logosz”-nál, előbbre való a lelki-szellemi logosz, a szó: minden további dolog alapja az értelmünkig eljutott, majd belsővé lett ige kell legyen. Minden további Isten belsővé lett szavából kell származzon. Úgyhogy rá is térünk a remény szerint lélekemelő részre.
Érdekességként a logosz szó „dolog” értelme a Máté evangéliuma 21. része 24. versében szerepel: „Én is kérdek egy dolgot tőletek…”, mondja Jézus az Őt vádolni akaró véneknek és főpapoknak – a testté lett Ige leszereli a gonoszt. Éljünk vele.
Egy presbiter testvér gondolataival folytatjuk, aki a fényhozás kapcsán elmélkedett.
Hogyan került Lucifer a hittudatunkba?
– Ki is Lucifer?
– Hát, a sátán! – vágná rá egyből a legtöbb ember Magyarországon.
– Honnan veszed ezt?
– Természetesen a Bibliából!
– Na, akkor mutasd, hol olvasod Lucifer nevét?
… s bizony, az ismert magyar bibliafordítások egyikében sem szerepel Lucifer neve, sőt a Biblia eredeti nyelvein, héberül és görögül, szintén nem találjuk Lucifer nevét. Akkor mégis hogyan szivárgott be tudatunkba a sátánnak ez a neve?
Ki ne ismerné Madách Ember tragédiáját? Ha máshonnan nem, innen bizonyára még a keresztyén hittel nem is foglalkozó magyar ember is tudja, hogy „a tagadás ősi szelleme”, az Úr ellenlábasa, Lucifer.
Lucifer kiutasítása a Mennyből. Zichy Mihály illusztrációja az Ember tragédiájához
S, ha nem a Bibliából, akkor honnan vette Madách pont ezt a nevet?
Egészen az Ószövetségi korba, Babilon bukásáig kell visszamennünk. Ézsaiás írja egy gúnydalban Babilonról (Ézs 14,12–13): „Jaj, leestél az égről, fényes hajnalcsillag! Lehulltál a földre, népek legyőzője! Pedig ezt mondtad magadban: Fölmegyek az égbe, Isten csillagai fölé emelem trónomat, odaülök az istenek hegyére a messze északon”. S itt a fényes hajnalcsillag (héberül helel ben-shachar (שחר בן הילל), ahol Helel a Vénusz bolygó héber neve, ben-shachar jelentése pedig „a hajnal fia”).
Nos, amikor az Ószövetséget görögre fordították (Septuaginta), akkor görögül a phosphoros (hajnalhozó) nevet kapta, s amikor (Szent) Jeromos a Septuaginta (görögre fordított Ószövetség) alapján elkészítette Vulgatát, a latin változatot, a Vénusz csillag latin nevét a Lucifer szót alkalmazta itt (lux=fény és ferro=hozni szavakból a „fényhozó”, mint a hajnal előhírnöke).
A Sátán neve héberül שָׂטָן (= sátán), eredeti jelentése vádló, ellenszegülő, így jelleméről sokat megtudhatunk, pl. hogy szétdobáló, hazug, emberölő, stb., de az emberek mindig szerették volna megjeleníteni is. Így ez a kapcsolat a sátán és a hajnalcsillag közt élt az ószövetségi idők óta. Jézus is ebben az értelemben utal rá:
„láttam a Sátánt villámként leesni az égből” (Lk 10,18). Az egyházatyák már latin hatásra nevesítették Luciferként, mint az egyik, az Isten ellen fellázadt, arkangyalt. Végül I. Gergely pápa honosította meg végleg a Lucifer nevet, mint a kísértőt, aki az első emberpárt rávette, hogy szakítson „jó és a rossz tudásának fájáról”. Rásegített erre a klasszikus angol fordítás, a King James féle, mert az Ézs 14,12-ben nem fordította angolra a hajnalcsillagot (morning star), hanem személynévként Lucifernek írta a Vulgata alapján. Hogy ez mennyire helytelen gondolattársítás volt, arra érdemes megjegyezni, hogy a Vulgatában még kétszer fordul elő a lucifer szó, de ezek egyike sem a sátánra vonatkozik: Jób könyve 11,13 és 17-ben Cófár oktató beszédében mondja Jóbnak, hogy „ha hozzá fordítod szívedet, … Fényesebbé lesz élted a déli verőfénynél, a homály is olyan lesz, mintha reggel volna” (itt a reggel szó).
A 2Pt 1,19-ben pedig az Úr Jézusra vonatkozik: „Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpásra, amíg felvirrad a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben” (itt meg a hajnalcsillag szó a lucifer).
Megjegyezzük még, hogy a különböző magyar bibliafordításokban a hajnalcsillag szó változó számban fordul elő, Károlinál 1x (Jel 2,28), az Új fordítás szerint 3x (Ézs 14,12; 2Pt 1,19; és Jel 22,16), 4x az újított Új fordítás szerint (Ézs 14,12; 2Pt 1,19; Jel 2,28; és Jel 22,16), és 3x a Szt. István társulat fordításában (Jób 38,32; 2Pt 1,19; Jel 22,16). Ezek közül legfeljebb csak az Ézsaiás 14,12 utalhat a sátánra. Végezetül, a sok bölcselkedő írásmagyarázat után, hadd ragyogjon fel a „világ világossága” Péter apostol bizonyságtételében (2Pt 1,16–19)!
„Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének. Mert amikor az Atya Istentől tisztességet és dicsőséget nyert, és ilyen szózatot intézett hozzá a felséges dicsőség: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm”, mi hallottuk ezt a mennyből jött szózatot, mert együtt voltunk vele a szent hegyen. Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpásra, amíg felvirrad a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben.” (itt is a görög foszforosz és a latin lucifer állnak…
A szerző Viczián Miklós;
íme egy másik észrevétele a Korinthusban „munkálkodó” hamis apostolokról szóló igében:
Az ilyenek álapostolok, álnok munkások, akik csak a látszatát keltik annak, hogy Krisztus apostolai.
S ez nem csoda, hiszen a sátán is a világosság angyalának tetteti magát." (2Kor 11,13–14) – itt az „angelus lucis” kifejezés szerepel a Vulgatában…
... csak tetteti (μετασχηματίζω metaschēmatizō) magát. A hazugság atyja, a nagy imitátor...
(a meta-, át- és a schematizo, alakít ige kapcsolata: az ördög átalakítja magát, így a hamis apostolok is – latinul transfigurare: „transfigurantes se in apostolos Christi”.
- hát ennyi!
A „világ világossága" valódi fény.
Itt végződnek a szerző gondolatai. Adja Isten, hogy ne hamis apostoloknak tartassunk. Köszönjük az írást.
Az előzetesben ígért „farmakon” kifejezést remény szerint rövidesen taglaljuk.
Házi feladat a lucerna szónak utánajárni: ennek is a fényben keresendő a gyökere.
Egyház
Egy megígért gondolat valakinek: a matematikai képzettségével járó gondolkodása kapcsán mondta – jóindulatúan - másvalakinek, hogy jobb lenne a matematika területén, mint az egyháznak dolgoznia. A matematikai gondolkodásról igaz, hogy inkább észreveszi a hazugságot (egy egyenlet megoldásánál nem lehet csalni); valaki egyszer megjegyezte, hogy a közszolgálatot ellátni hivatott emberek éppen ezért kellene tanulják azt – mondhatnánk, a matematika az igazság szeretetére tanít. Talán több kellemetlenséggel jár valakit figyelmeztetni, ha nem az igazság, tovább pontosítva, nem a Biblia Igazsága alapján áll, de nem szabad a romlásban hagyni. Ha senki nem szól, ne járjunk úgy, ahogy Ezékielnél figyelmeztet Isten: „keresék közülök valakit, a ki falat falazna, és állana a törésen én előmbe… de senkit nem találék” – akkoriban az egyház és a társadalom vezető szereplői hasonlóan hazugul azt gondolták, nem érheti el őket az ítélet. Az a Zakariás próféta, akire Jézus Krisztus hivatkozik (Máté 23,35), kérdezi, miért szegték meg az Úr parancsolatait (akire amúgy szeret hivatkozni a mindenkori egyház és hatalom), erre Joás király megöleti (Krónikák 2. könyve, 24,21). A feladvány az, hogy hogyan álljunk a törésre. Akkoriban a matematika az volt, hogy aki szól, azt megölik (Jeremiás „megúszta” ezt), reméljük, most sikerül úgy szólni, hogy az meghallgattassék.
Dinnyés Józsefre is emlékezünk a következő verssel:
Tiszta forrás, szép szó
Boldogságot, mindenkinek!
Barátságot, Mindenkinek!
Becsületet, mindenkinek!
Tiszta forrás, szép szó!
- ez legyen a jelszó –
és legyél a barátom!
Tiszteletet, mindenkinek!
Tisztaságot, mindenkinek!
Tisztességet, mindenkinek!
Tiszta forrás, szép szó!
- ez legyen a jelszó –
és legyél a barátom!
Igazságot, mindenkinek!
Irodalmat, mindenkinek!
Ítéletet, mindenkinek!
Tiszta forrás, szép szó!
- ez legyen a jelszó –
és legyél a barátom!
Szerelmet, mindenkinek!
Szabadságot, mindenkinek
Szép beszédet, mindenkinek!
Tiszta forrás, szép szó!
- ez legyen a jelszó –
és legyél a barátom!
Legyen a mostani szám kicsengése a reménység: „Ki tudja? talán visszatér és megengesztelődik Isten és elfordul haragjának búsulásától, és nem veszünk el!” – mondta Ninive királya, miután levetette magáról a királyi ruháját, és zsákot öltött. Mindazok a társadalmi igazságtalanságok, amik Ninivét jellemezték, minket is jellemeznek; adja Isten, hogy végre elengedjük a gonoszságunkat, a bálványokat, amivé istentisztelet helyett akár sportversenyeket, bevásárlást, vasárnapi munkát és kedvteléseinket tesszük (Ézsaiás 58). Tapasztalhassuk azt, amit Ninive: „És látá Isten az ő cselekedeteiket, hogy megtértek az ő gonosz útjokról: és megbáná Isten azt a gonoszt, a melyről mondá, hogy végrehajtja rajtok, és nem hajtá végre”.
Továbbra is várunk mindenkit bibliaóráinkon, istentiszteleteinken.
Az imaház-vásárlásra összegyűlt közel kétmillió forinthoz várjuk, hogy előkerüljön az a telek, amit befektetésként meg tudunk venni, vagy a csodát, hogy a maradék 8 millió a mostani imaház megvásárlásához kirendelődjön.
Számlaszámaink a korábbi számokon.
Hitet, mindenkinek.
Mécses
Mt. 12,20