78. zsoltár
2019. jún. 21. 6:25 ,
Nincsenek hozzászólások
Áldás, békesség, egy pár gondolat a vasárnapi istentiszteletből: a 78. zsoltár volt az ige, a 65-66a. alapján hirdettetett a kegyelem: "Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz; És visszaveré ellenségeit..." Aszáf, Dávid király lévitájának tanító költeményében Izrael történetén tekint végig (történeti zsoltárnak is mondjuk), az elején szerepel a "másál" ige (a példabeszédek felirata), és a "torah", törvény is. Aszáf tkp. a törvényt is szemléltethetné, amit Isten adott, aztán a zsidók időről időre "elfelejtették", de inkább szándékosan nem foglalkoztak vele. Érdekes még az elején a felszólítás az odafigyelésre: az igének ne csak hallgatói, hanem meghallói legyünk. Ne "csaljuk meg" magunkat, ahogy Jakab írja levelében. A megcsaláshoz kapcsolódva: Efraim (9. vers) megcsalta mind Istent, mind a saját népét, "hátat fordított az ütközet napján" - érdemes elgondolkozni, mi hányszor vagyunk, leszünk árulók? Ugyanígy "lehúzza" Aszáf a többi kor emberét - állhatatlanok apáik, írja a hallgatóknak, a pusztában is megkísértették és ingerelték Istent, szájukkal hízelkedtek, hazudoztak, de szívük távol volt... Hányszor vagyunk mi is ilyenek, hitetlenek ("Avagy tudna-é Isten...?"), gonoszok, állhatatlanok? Még folytatom, s előre bocsátom, hogy nem a panaszkodás a cél a mai alkalmon: gondolkoztam, mit üzen a zsoltár, és lehetne panaszkodni és szörnyülködni, mert megvan az okunk rá, csak magunkba és körbe kell nézni, de nem ezt üzente a zsoltár. Még annyit, a bírák korában találjuk, hogy Izrael újra és újra hátat fordít az Úrnak, ocsmány és kárhozatos bűnökbe megy bele (gondoljuk el, hogy a mai napon is ölnek magzatokat Magyarországon), és színből "térnek meg", az Úr mégis "szabadítót támaszt" (Bírák 3,9. például)... És ez volt nekem az üzenet: mi mindent megteszünk azért, hogy rossz legyen, de Istennek hatalmában van "felserkenni, mintegy álomból", mint hős, a ki bortól vígadoz, ő ma is meg tud szabadítani minket, tetteink jogos következményeiből (és ezt nem akarom elütni azzal, hogy "Jézus már mindent megtett", mert azért lehet nagyon rosszul járni, és nyomorékon bemenni az üdvösségbe!), és, nem muszáj nektek is ezt hinni, de én keresztyénként hivatali kötelességemnek tartom reménykedni, hogy Isten ezt megteheti, érdemeink ellenére. Egyiptomból és máshonnan sem azért szabadultak meg a zsidók, mert jók lettek volna, hanem mert Isten így döntött. Imádkozzunk egyházunk és hazánk megtérítéséért Jeremiás szavaival: "Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat..." Köszönjük, hogy mi nem tizedeltettünk meg és hurcoltattunk el, mint Jeremiás korában a zsidók, és kérjük, hogy ne is kelljen úgy legyen: kegyelmezz nékünk, Mindenható Isten.
Kegyelem nékünk.